Archívum: » 2008. július «

élményfürdő…
víz nélkül.Holnap megkezdem az utolsó napom.Ez annyira,de annyira …..jó volt,hogy azt nem tudom leírni.
,,Doktornő,annyira aranyos a kis orvostanhallgatója.Egy tünemény!Mindenkire odafigyel,és annyira kedves!" ezért már megérte 🙂
igaz,műteni nem sikerült,elvégre is csak egy háziorvosi rendelőben segédkeztem/lábatlankodtam (az érintettek eldönthetik).Viszont rengeteg mindent tanultam.Nem feltétlen technikai dolgokat,azt is,de valami sokkal fontosabbra gondoltam.De ezt hadd tartsam meg magamnak 🙂 áhhh jövő héttől nővér-story part II. remélem még sokkal jobb lesz.Várom.Nem tudom ugyan,hogy a 6 órás kelést hogy fogom kivitelezni,de hát ugyebár kávéval még a halottakat is fel lehet támasztani….
bor,mámor,csak épp nem Provance,hanem…
FINISH.Minden mértékben.Ezt nem lehet elmondani,ezt át KELL élni.Befejeztem a vizsgaidőszakot.
Július 2-án,amikor józaneszű ember a lábát már minimum a ,,magyar tenger" nem éppen türkizes,de annál frissítőbb vizébe lógatja,Esztike bepróbálta az utolsó prűűűfungot.Egy nagymértékű szopás és egy még nagyobbívű Fortuna-kegyelet jóvoltából végülis valami egészen fantasztikus,bár kissé keserédes befejezés kerekedett.11.45 körül még parányi csöpp kis agyammal nem bírtam felfogni azt az üdítő tényt,hogy az immáron május 19 óta tartó vesszőfutásom egyszeriben rövidre lett zárva.Az emeleti lány budiba berohanva,egy könnyítő pissen túljutva a tükörben visszapillogó fáradt fejemet meglátván egy hatalmas vigyorhullám futott végig kis pofámon.Valami önkéntelen ugrándozással,és sírva röhögéssel konstatáltam hogy basszus,vége.Aludhatok,filmezhetek,koncertre mehetek,strandolhatok vagy bármit,amit szeretnék,mindezt bűntudat nélkül.Hiába kell menni melózni,ingyenmunka áhh.De nem kell több száz oldalt begyömködnöm a fejembe kevesebb mint egy hetek alatt.Próbáltam telefonálni,de jóapám meg hát rajta kívül a retkes halál sem vette fel azt a kis szaros mobilnevű ketyerét.VÉgülis a 2 ember akivel képes voltam kommunikálni a hugom és egyik csoporttársam volt
Szóval este ünnepeltem,de csak szolidan.Maradék energiáimból annyira futotta,hogy a Sétatérnél beültünk egy cukkancs kis helyre.És én a fantasztikusan iszonyatmennyiségü alkoholt tartalmazó (0%:D)gyömbérkémet szürcsölve bámultam a leandereket,a sétáló emberkéket,a fákon átszűrődő lemenő nap fényét,figyeltem a szél illatára,a napfény ízére meg ilyesmi.Töltődtem.És leszartam hogy a kis barbi-cipőm széttörte érzékeny kisujjamat, 😀 aztán fél 9 felé kitaláltam,hogy a fogyókúrámat megkoronázom egy este elfogyasztott bigmac menüvel,’csakmertígyfíling’….és mert geci éhes voltam 🙂 persze, a széchenyi téren pont most kell felujitani a mekit…mire odaértünk már nem éreztem a lábamat,de becsüccsentünk egy iszonyat jo pizzériába.Bálintnak igaza volt,ilyen fincsit rég ettem.Mondjuk 10 tájékában nem nagyon szoktam pizzázni,de hát mindent el kell kezdeni.Ada befutását megvártuk a szent istván téren.hajnali 1.15kor méltóztatott megjelenni 🙂 hát igen még jó hogy pontosan a beígért 22órás finisht produkálta…..aztán hazasétáltunk. A király utcai lecsúszott cigó operaénekes(legaláűbbis tippünk szerint az lehetett) áriája hasított bele az éjszaka csendjébe.Ha addig nem volt erőm,nem tudom honnét meritettem,de majd beszartam a röhögéstől.Hát mikor még ráadásul feltűnt,hogy enyhén illuminált állapotban üldögél a 4tagú gubera-csapat egy kapualjban.Szóval ez valami zseniális volt 😀 azóta is ezen röhögünk.
ja és a mi kis orfűi kirándulásunk….hát az minden mértékben csövezésnek betudható.reggel onnét egyenesen a suliba mentünk.alig néztek hülyének a villámtempóban beszerzett tescós hálózsákommal 😀 az undi fejemmel,na meg a faja kis pacskerommal..no comment.De hát,ezekért a pillanatokért érdemes élni.Lesz miről beszélni 20 év múlva,amikor majd egyszer összeülünk,hogy nosztalgiapartyt rittyentsünk
Olyan kis nyugis vagyok.Rengeteget adott nekem ez az egy év.Nem csöpisre veszem a style-omat,de kurva jó volt 😀 igen voltak mélyvölgyek meg hullámhegyek is.De egyenesbe ráztam magam.Istenem,köszönöm.Mindent.Mindenért.Még a szarért is.Mert a szarban csücsülve rájöttem,hogy ez mégsem a világ vége.Meg az erőért.Amivel kimásztam belőle.Meg amivel megtartom magam,és nem hagyom hogy visszaráncigáljanak.Meg hogy minden rossz után jött valami jó.Jobb.Bár lehet hogy csak  a rálátásom változott meg.Úgy a világra.Minden szemszögből.Nem lettem okosabb.Csak tapasztaltabb.De sajnos az a bibi,hogy még mindig ugyanaz a kis idióta,hülye,zizzent,bekattant liba vagyok,akinek ugyanilyen hülye de szeretnivaló barátai vannak. 😀 hát most ezért igazán nem lehet rám haragudni. van néhány mondat,amire mindig emlékezni fogok,és ami közül az utolsó esett a legjobban :,,mi lenne velem nélküled.Annyira jó hogy egy helyre sodort minket a sors." remélem megérdemlem. de továbbra is röhögve a fejemhez vagdossák néha:,,te aaannyira beteg vagy" jólvan.elnézést kívánok.
most pedig elzúzok relaxingolni.Hát igazán nem érdemeltem meg az uj tiesto albumot,de köszönöm 😀 imádlak!! és nemsokára
KONCERTFÍÍÍLING–> tiesto papa ellátogat hozánk is.Már itt a vezérhangya a seggemben,csak addig el ne hagyjam a jegyeimet 🙂