Archívum: » 2009. április «

igazából,őszintén
most mondanám,hogy vissza az egészet(előzőt),de nem törlök blogból semmit sem.Nem,hiszen azért mert már máshogy látom,akkor-sajnos-nem igy gondoltam.Naivitás,felröppenő öröm aztán még nagyobb bánat,felesleges és irreális reménykedés,végső,de ennek kapcsán most már utolsó pofáraesés,illetve inkább magamban csalódás,egy régi fogadalom felrúgása,hát dióhéjban összefoglalva ezek jellemezték az elmúlt időszakomat.Semmi baj,még mindig nem lettem frigid érzelmileg-legalábbis nagyon remélem-.Valamint abban is biztos vagyok,bár nincs újév,én most egy fogadalmat tennék magamnak.És csak azért vezetem ide fel,hogy ha majd nosztalgiázni támad kedvem,és olvasom vissza a blogomat,emlékezzek rá:
      Többé nem vakít el semmilyen rózsaszínű köd.Nem fogom hagyni,hogy megint a naivitás legsötétebb mélységeibe merüljek alá.Nem fogom hagyni,hogy olyan dolgokat kergessek,amik megint összetörik a kis szenzitív lelkemet.Nem magyarázok bele olyan dolgokat a történésekbe,amik igazából nincsenek is ott és úgy,csak én szeretném,ill. akarom úgy látni.Nem akarom többé becsapni magam.Nem akarok álomvilágban élni,mert egyszer úgyis fel kell ébredni.Nem megyek bele semmi olyanba,ahol nem kapom meg cserébe azt és annyit,amire vágyom és amennyit én szeretnék viszontadni.És nem fognak többé hülyére venni.Az hétszentség.
      Az emberek változnak,de csak kicsit differenciálódnak.Árnyalatokkal lehet valaki pár év után,vagy egy bizonyos idő elteltével más,de hogy teljesen nem tudnak,mert nem képesek rá,sajnos ez így van.Butának érzem magam.Tök fölösleges volt ez az egész.Így nem is 100%ot írnék.hanem azon túl.Mondjuk minimum 200at neki.Engem nem érdekel,ha én értettem félre valamit,és ,,rosszul fogok fel dolgokat".Ha félreértek valamit,annak oka van.Legalábbis ugy érzem,hogy igaz,még csak 20 éves múltam,relatív értelmesnek tartom magam,és urambocsá’ nem sorolom szerény személyemet a hülyék közé.Teljesen mindegy.Már lesz*rom.Lezárva.Apukám azt mondta,nem idepasszolóan,csak egy mai beszélgetés kapcsán:,,nagyon szeretlek titeket.A gyerekeim vagytok,a legjobbat szeretném nektek(célzott itt ti.tesóimra is,innen a többesszám).Barátságok szövődnek,és felbomlanak.Ez így van rendjén.Olyan emberi kapcsolatokban-nem párkapcsolatra célzok csak,de arra is-ami többet vesz el,mint amennyit ad,még ha fáj is kilépni,eltolni a másikat,meg kell tenni.Mert nem most,hanem X év mulva meglátod,hogy mi az,ami feleslegesen vitte el az energiáidat,ami felesleges sebeket ejtett benned."Igen.És nem mindegy,hogy 2 nagy,vagy 100 kemény rúgásra fogok emlékezni.Mert vannak dolgok,amik később személyektől elvonatkoztatva,rájuk nem haragudva igenis még mindig fájdalmat tudnak okozni.Ha hülyére veszik az embert.Ha kihasználják.Ha egy olyan személy komolyan összeveszik velünk,akit nagyon szeretünk.Vagy sorolhatnám.Maga az akkori érzés emléke.Hát,nekem vannak olyan mondatok,amik a mai napig fájnak.Pedig már nem is érdekel,hogy ki vagy miért mondta.Csak fáj.Hogy megtörtént.Hogy elhangzott.Hogy ezt az én fejemhez vágták egyszer. Eszembe jut egy kép. Amikor a moziban még ülsz a sötétben.És felugrik a The End felirat. Na,az én végcímem most ugrott fel. Legalábbis szeretném már a stáblistáját is lepörgetni,ha egy mód van rá.
 
javított verzió,csikit kivágtam ezt-azt belőle április 5 óta