nagy fehérség…

…csak fekszem az ágyon.Fekszem,és fikszírozom a falat.Próbálom elképzelni, milyen lenne, ha csak a jobb oldalamat tudnám -valamennyire- mozgatni. Fáj. Nagyon fáj itt legbelül,de örülök, hogy volt erőm, és bementem hozzá. Igaz sokat nem értettem abból, amit mondott nekem, és kb. olyan állapotban lehetett, mint mikor késő este az ember ül egy közepesen izgi film előtt, közben el-elbóbiskol, és mikor lecsuklana a feje akkor magához tért. Mikor elmosódik álom és valóság. Nyitott szemmel aludt. Komolyan mondom, ez nehezebb, mint egy kínzatás. Legszívesebben kitépném a szívemet innen legbelülről, és elásnám 30 méter mélyre. Vagy előbb húznám magamra a spanyol csizmát.Volt 15 másodperc, hogy mereven fixált maga elé. Egy pillanatra megfagyott bennem a vér. Azt hittem,….azt hittem… hogy vége. Lehet jobb lenne. Láttam már halálos beteget,de ezt nem tudom tolerálni. Szerencsére, mondom, félálomban lehetett. Egyszer kérdezte a M.-tól hogy ,,miért,hol vagyok?Nem otthon?” M. folyton mondta neki hogy itt van az Esztike nem akarsz vele beszélgetni kicsit? Akkor intett hogy ,,gyere ide”.megölelt a jobb kezével és megpuszilgatott. Még jó,hogy általában nem sminkelek hétköznap szemspirálnál többet, most alig látok. Zsebkendőfogyasztásom meghaladja az influenzában már megszokott mértékemet. Nem látom a képernyőt, mert folyton bőgök, ha rá gondolok. Apu erős. Legalábbis annak mutatja magát. Unokatesóm jött, rohadt rég találkoztunk, és pici papinak hivta. Itt elszakadt a cérnám. Én belehalok. Bármit megtennék, hogy jobb legyen neki. Ez mekkora rohadt nagy szemétség az élettől. Kapsz egy szívrohamot, azt jónapot,vagy meghalsz, vagy a mai technikának köszönhetöen jó eséllyel meggyógyulsz. Igy vagy ugy,de szerintem nem sokat szenvedsz, mindenesetre VAN esélyed! De ez a görény betegség? Azt hiszed minden oké, jól vagy, és egyszercsak visszajön. Vagy már az elején elvisz, de abban sincs köszönet. Holnap Milánnal mi visszük ki Mamit a fiához. Hogy utoljára elköszönjön Tőle. Szembeköpném magam amiért ilyeneket írok atyauristen! Mami alig jár,és basszus most jut eszembe meg kell másznunk egy emeletet.Remélem Papi is eljön. Eddig ugy tünik, hogy nem akar. Rá kell beszélnem! A rohadt életbe, ez nem járja, hogy 91 és 88 éves emberek, akik már évek óta hajtogatják, hogy készülnek a halálra, most eltemethetik a 62 éves fiukat. A büdös kurva életbe!!!! Egy órán át tudnék káromkodni,és még akkor sem lennék nyugodt. Hova szállt az a sok sok imám,amit minden egyes rohadt éjjel küldtem mióta kiderült hogy mi a helyzet? Sokszor magamért semmit, csak ennyit, hogy csak egy pici csodát, gyógyuljon meg. Mondják, hogy Isten kegyes.,,Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus, az Isten báránya..” naja, biztos boldog, rohadt jófej Isten, hogy így…Évekkel ezelőtt túlélt egy autóbalesetet, ahol egy orvos se adott volna egy lyukas fityinget se az életéért.De ott meghalhatott volna szenvedés nélkül. Nem, most kb..őőő..számolok.13 évvel később- basszus lehet a 13-as szám?mindenre okot próbálok keresni..be fogok golyózni- muszáj volt ezt a vészt rászabadítani. Ezek után higgyen az ember,meg papolnak a katolikusok az isteni kegyeletről, meg legyünk jók, meg meg lesz a jutalmunk blabla.Motiváció?Kicsit mintha hiányozna. Kurva egy kemény év lesz. Úgy érzem, a lavina ezennel lassan elindul. Király, hogy pont a hatodévem kapujában. Istenem, ha hallasz, add, hogy ne szenvedjen, és megnyugodjon a lelke! Az enyém nem tud..nem tud…és nem is fog egy darabig.

Kategória: Nincs kategorizálva  Címkék:
A bejegyzés közzétéve: 2012.03.23. @ 23:27. Kategória: Nincs kategorizálva with tags . Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Hozzászólhatsz, vagy trackback a saját oldaladról.
Szólj hozzá