Címke archívum: » fájdalom «

nagy fehérség…

…csak fekszem az ágyon.Fekszem,és fikszírozom a falat.Próbálom elképzelni, milyen lenne, ha csak a jobb oldalamat tudnám -valamennyire- mozgatni. Fáj. Nagyon fáj itt legbelül,de örülök, hogy volt erőm, és bementem hozzá. Igaz sokat nem értettem abból, amit mondott nekem, és kb. olyan állapotban lehetett, mint mikor késő este az ember ül egy közepesen izgi film előtt, közben el-elbóbiskol, és mikor lecsuklana a feje akkor magához tért. Mikor elmosódik álom és valóság. Nyitott szemmel aludt. Komolyan mondom, ez nehezebb, mint egy kínzatás. Legszívesebben kitépném a szívemet innen legbelülről, és elásnám 30 méter mélyre. Vagy előbb húznám magamra a spanyol csizmát.Volt 15 másodperc, hogy mereven fixált maga elé. Egy pillanatra megfagyott bennem a vér. Azt hittem,….azt hittem… hogy vége. Lehet jobb lenne. Láttam már halálos beteget,de ezt nem tudom tolerálni. Szerencsére, mondom, félálomban lehetett. Egyszer kérdezte a M.-tól hogy ,,miért,hol vagyok?Nem otthon?” M. folyton mondta neki hogy itt van az Esztike nem akarsz vele beszélgetni kicsit? Akkor intett hogy ,,gyere ide”.megölelt a jobb kezével és megpuszilgatott. Még jó,hogy általában nem sminkelek hétköznap szemspirálnál többet, most alig látok. Zsebkendőfogyasztásom meghaladja az influenzában már megszokott mértékemet. Nem látom a képernyőt, mert folyton bőgök, ha rá gondolok. Apu erős. Legalábbis annak mutatja magát. Unokatesóm jött, rohadt rég találkoztunk, és pici papinak hivta. Itt elszakadt a cérnám. Én belehalok. Bármit megtennék, hogy jobb legyen neki. Ez mekkora rohadt nagy szemétség az élettől. Kapsz egy szívrohamot, azt jónapot,vagy meghalsz, vagy a mai technikának köszönhetöen jó eséllyel meggyógyulsz. Igy vagy ugy,de szerintem nem sokat szenvedsz, mindenesetre VAN esélyed! De ez a görény betegség? Azt hiszed minden oké, jól vagy, és egyszercsak visszajön. Vagy már az elején elvisz, de abban sincs köszönet. Holnap Milánnal mi visszük ki Mamit a fiához. Hogy utoljára elköszönjön Tőle. Szembeköpném magam amiért ilyeneket írok atyauristen! Mami alig jár,és basszus most jut eszembe meg kell másznunk egy emeletet.Remélem Papi is eljön. Eddig ugy tünik, hogy nem akar. Rá kell beszélnem! A rohadt életbe, ez nem járja, hogy 91 és 88 éves emberek, akik már évek óta hajtogatják, hogy készülnek a halálra, most eltemethetik a 62 éves fiukat. A büdös kurva életbe!!!! Egy órán át tudnék káromkodni,és még akkor sem lennék nyugodt. Hova szállt az a sok sok imám,amit minden egyes rohadt éjjel küldtem mióta kiderült hogy mi a helyzet? Sokszor magamért semmit, csak ennyit, hogy csak egy pici csodát, gyógyuljon meg. Mondják, hogy Isten kegyes.,,Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus, az Isten báránya..” naja, biztos boldog, rohadt jófej Isten, hogy így…Évekkel ezelőtt túlélt egy autóbalesetet, ahol egy orvos se adott volna egy lyukas fityinget se az életéért.De ott meghalhatott volna szenvedés nélkül. Nem, most kb..őőő..számolok.13 évvel később- basszus lehet a 13-as szám?mindenre okot próbálok keresni..be fogok golyózni- muszáj volt ezt a vészt rászabadítani. Ezek után higgyen az ember,meg papolnak a katolikusok az isteni kegyeletről, meg legyünk jók, meg meg lesz a jutalmunk blabla.Motiváció?Kicsit mintha hiányozna. Kurva egy kemény év lesz. Úgy érzem, a lavina ezennel lassan elindul. Király, hogy pont a hatodévem kapujában. Istenem, ha hallasz, add, hogy ne szenvedjen, és megnyugodjon a lelke! Az enyém nem tud..nem tud…és nem is fog egy darabig.

Kategória: Nincs kategorizálva  Címkék:  Szólj hozzá
úristen,közeleg…

a vég.Amit a patoszkönyvemből kiolvastam egy évvel ezelött.Egy éve én futkostam a patológiára,nagybátyám lelete után.Hogy minél hamarabb diagnózist kapjunk,mert mindenki aggódott érte.2010 nyarán,durván 1 hónap alatt,napról-napra eltorzult a beszéde,nagyon erős fejfájásokra panaszkodott.Most lázasan csillogó szemekkel felsikolthatnának a negyedéves orvostanhallgatók az onkológia-gyakorlaton,ha ezt a feladványt megkapnák mint esetismertetést. A kérdésre:,,mi lehet a beteg panasza?” nos,azt hiszem egyértelműen mindenki rá tudná vágni a választ: agydaganat. Ha az anamnézis rövidségét figyelembe vesszük,még az is kitalálható,hogy  rosszindulatú történésről van szó.És ha még mindezek mellé egy MR felvételt is prezentálna az oktató,egyértelmű lenne: glioblasztoma. Mikor a patológus pofátlan stílusban a képembe vágta,két perc alatt lerendezett(megjegyezném,ennél a nőnél sikerült az eddigi EGYETLEN bukásomat abszolválnom az 5 éves egyetemi pályafutásom alatt,plusz még emlékezett is rám, szinte null egyetértéssel közölte:,,maga tudja hogy ez mit jelent.”)  Szóval kb mintha Fekete László kamionhuzásra szánt erejével pofánbasztak volna.Utána persze közölte,finomitva,látván,hogy összezuhanok magamban,és az ájulás kerülget,hogy megfelelő kezeléssel évekig is elélhet.De gyógyithatatlan. Hazafele gondolkodtam a buszon,azt hiszem épp esett az eső,hogy minél drámaibb legyen a dolog: hogyan mondom ezt el apunak?Egyáltalán mennyit mondjak el neki,a testvéréről van szó az istenért! Én annyit mondtam rosszindulatu.A további életkilátásokrol semmit.Kiderült hát,mütétet kemo és sugár követte. Kihullott a haja,majd visszanőtt. Ő aki tulélt egy autóbalesetet,ahol egy fityinget nem adott volna egy oki se az életéért,most igy…

Szóval eltelt durván 14 hónap,és amiben biztam,hogy benne lesz abban a 10%ban aki megéri az 5 éves tulélést,nos,ez a vágyam,kívánságom,vagy mim,elvégre is mindennap imádkoztam érte,szertefoszlani látszik.Kiújult,8 mm.A study szerinti új szer próbájánál,a kódfeltörés után sajnos kiderült,nem a placebot kapta,hanem a tesztelendő uj gyógyszert. Műteni nem lehet,az idegsebészek nem nyúlnak hozzá. Sugarazás kérdéses,a kemora nem reagál.Temodalt nem kap,igy ugye nem TB támogatott.Közben durván két hét alatt jelentősen nőtt.Beindult ez a dög.Kicsáposodott,és elérte az agy tetejét. Ma nekiment egy oszlopnak,és egyre jobban huzza a bal oldalát. Nyilván elérte a mozgatókérget. Nem akarok temetésre menni!Nem,nem és nem!Miért kell neki…nem merem leirni.Isten ilyenkor miért nem küldi a csodáit? Hogy lehet ilyen halála egy embernek?Tudom,hogy sok más csúnya dolog van még ebben a világban,de amikor az ember már nem kivülállóként szemléli a torokszorito eseményeket,amikor a családtagjai vagy ő maga az események szereplöje,esetleg szomszéd,iskolatárs,vagy bárki közeli,akkor döbbenünk rá,hogy uristen,ez velem is történhetne.Miért velünk?Mondom,a tanórán ez?

Diákoknak: esettanulmány,megoldandó feladvány,agytornát igénybevevő egyszerű feladat,oktató jelleggel,izgis, ‘aztadedurva’érzéssel.

Nekem? A nagybátyám.Akiért az orvostudomány SEMMIT se tud tenni. Ez a k*rva tehetetlenség!Ezt nem birom ép ésszel felfogni.Nézni,várni,várni a biztosan bekövetkezőt. Ha isten dobna egy csodát,lehet elmennék apácának.Vagy nemtudom.Tennék valami őrült dolgot,aminek a valláshoz meg Isten hirdetéséhez köze lenne.Csak hogy lássam már,hogy tényleg létezik,és tud csodákat is tenni.Az nem csoda,ha vizsgán kihuzom azt a tételt,amit legjobban megtanultam.Az sem az,ha tombolán nyersz. Adjon vissza egy életet.Na az csoda lenne.Akkor hinnék tiszta szívből.Igy?Igy csak győzködöm magam.Kell lennie valami felljebbvalónak,mint az evilági lét,hiszen különben mi értelme van létezni,erre a Földre születni?És én nem is tudom elképzelni,mit érez.Kimondták a feje fölött az ítéletet.Mi sajnálni tudjuk csak.Én bőgök.Mint a hózivatar az elmult hetekben,ugy potyognak a könnyeim,mint a hópihéket láttam.MEgnéztem a Patch Adamset,isteni film volt.Akárhányszor szobakerült halál,a leukémiás gyerekek látványa,a szöszi megölése,a fájdalom ami a srác szivében maradt utána,folyamat elbögtem magam.Nem az álomnagybácsi,de a nagybátyám.Istenem,ne vedd már el tőlünk!!Kérlek!Könyörgök!Adj csodát!

Kategória: Nincs kategorizálva  Címkék:  Szólj hozzá